Bevetés Fóton 1944.X.12. és.19. között December 12-én 1. Ejtőernyős ezred 4. századát Fót határában, a beérkezés után 4 T-34-es harckocsi megtámadta. Közülük Rátz Olivér ejtőernyős őrvezető egy T-34-est kilőtt, a többi három pedig elmenekült. Kövesdy főhadnagy százada Fóttól délre 1 km-re rakodott ki. Emberei az országút melletti bozótos-fás helyen foglaltak tüzellőállást. A levegőben több alkalommal orosz két- motoros bombázok jelentek és támadták az ejtőernyősöket.
Amikor Kövesdy szemrevételezéskor parancsnoktársaival a Fót északra levő emelkedésre feljutott, a domb másik oldalán 80 méterre távolságban felfelé jövő oroszokat láttak közeledni. Kézi fegyvereik váratlan tüzével megállították őket. Az oroszok azonnal visszavonultak. Kövesdy főhadnagy a parancsára a század közvetlen a harcérintkezési vonal mögött beásta magát.
Sötétedés után el Kövesdy parancsot adott az ellenség megrohamozására. A tüzérségi előkészítés nélkűl indított támadás nagy veszteséggel járt. A százada állományának kb. 60%-a súlyosan megsebesült vagy elesett. Másnap, 14-én a töredékére zsugorodott a 4. ejtőernyős század végül is a Fót délkeleti oldalán lévő szőlőkben foglalt tüzelőállást. A közel 150 fős veszteség miatt Ugron százados átszervezte a zászlóaljat, két századra, majd sérülése miatt átadta a parancsnokságot a rangidős Sanna Henrik főhadnagynak . 15-én a 4. század a védővonal kiépítése közben észlelte, hogy egységük század parancsnok nélkül van, mert Kövesdy főhadnagy eltűnt.
Trembeczky őrmester vette át a század parancsnokságot, mint rangidős tiszthelyettes. A harmadik szakasz parancsnoka, Csikor őrmester volt csak már mellette. A német Hadseregfőparancsnokság (OKH) az ejtőernyős zászlóaljat Fót térségében történt harcokban való vitéz magatartásáért „Külön parancs”-ban (Sonderbefehl) dicsérte meg, melynek külön lenyomatát Ugron Istvánnak a kórházba egy tiszti küldöttség kézbesítette.
A nehézfegyver század 15-én tudta meg, hogy a zászlóalj parancsnokságot 14-i hatállyal a Sanna Henrik főhadnagy vette át. „Egy rettenetes akna és gránáttüzet kaptunk. Valószínű Sztalinorgona, más néven Katyusa (Az orosz BM-15 sorozatvető becenevei) tűz pásztázott végig, de nálunk nem volt emberveszteség. Mikor kimentek vissza az állásokba, akkor látták, hogy három rakasz lőszert is szétvágott a vetőre esett akna.” November 18-án már a fóti templom magas tornyát már az oroszok foglalták el, és ott magasfigyelőjük volt.
Így pontos aknagránát tüzet zúdítottak lőttek a hevenyészett magyar állásokra. . Ekkor Paykert hadnagy lett az új század parancsnok. Paykert tartalékos ejtőernyős hadnagy, vette át Tembeczky őrmestertől a századot. Az eligazítást a szőlőben egy deszkából készült hétvégi házikóban tartotta. Egy akna telitalálatot kapott a bódé és többen megsérültek közte az új parancsnok is. Így ismét Trembeczky őrmester, mint rangidős tiszthelyettes a maradt továbbra is a század parancsnok.
A harcoló alegységek ellátását Újpestről intézte Magyar Miklós őrmester szolgálatvezető. Naponta a szürkület beálltával vagy kora hajnalban hozta ki a századnak a lőszer és élelmiszer utánpótlást. Valakit beküldött az első vonalba és onnét sátorlappal mentek a hideg élelemért, melyet szakaszonként, rajonként egymás között elosztottak. December 18-án a községet már nem tudták tartani, és fel kellett adni. Másnap autóbuszokkal Esztergomon keresztül Letkésre kerültek.
